Csalódtam, de mégis sóvárgok.
Sóvárgok azért, mi nem lehet enyém,
Melynek izét egyszer éreztem,
De feledni nem tudom.
Egy iz, mely csodálatos vala,
Ha újra érezném az maga a csoda.
Sóvárgok az illatért,
Mely körbe vett egy éjjelen,
Azért a lágy érintésért,
Melyet feledni nem lehet.
Egy illat, mely hasonlithatatlan,
Várom, hogy újra szagolhassam.
Csalódásom enyhül
Sóvárgásom fellendül.
Lendülete hiába,
Ő már a másik utat járja.
Mégis ott a remény, hogy újra érzem,
Melyet egyszer elveszni véltem.
