2012. augusztus 16., csütörtök

Talán a búcsú puszi a hibás?

            Miért van az, mikor valakit kezdtél jobban megismerni vagy úgy érzed, kicsit közelebb kerültél hozzá, akkor hirtelen eltűnik az életedből, akár egy rövidebb vagy hosszab időre, de eltűnik. Nem tudsz róla semmit, nem hallasz felőle hírt és még akkor is, ha nem vagy biztos érzéseidben hiányzik és vissza várod. Na, így jártam én is!

       Egy gyönyörű hétvégén kezdődött, egy nagyon mozgalmas hosszú hét után. Szombat reggel volt, mikor a zöld takaró alól kidugtam orrom és megéreztem a lusta hétvége illatát. Nem akartam kimászni az ágyból, és így is cselekedtem. Kis lustálkodás után mosollyal folytatódott a napom, melyet könnyű varázzsal arcomra csalt. Hamar rájött egy kis fortélyra, így egész szombaton mosolyogtam. Elég volt ránéznem és máris mosolyra kandarodott szám. Varázslat volt részeről vagy megérzes, nem tudom! Lustálkodások sora után kérdések hada támadt, mely valamilyen módon nem zavart, így éredkes beszélgetések sora ütte fel fejét. A személyes és nem annyira személyes kérdések és válaszok után olyan érzésem volt, hogy valami van a levegőben. Egyszerűen pezsgett! Boldognak (ahogyan már rég nem)  éreztem és energiával feltöltődve éreztem magam! Azt mondhatnám, nem is hogy mondhatnám, hanem kimondottan tökéletes hétvégém volt!
                    Ezek az érzések egész addig tartottak, míg meg nem tudtam, Ő is eltűnik! Egy hétre! Nem sok ez a hét nap, nem a világ vége, úgyse fog hiányozni (gondoltam). Végig néztem, ahogyan összepakolta csomagjait, örömmel útra valót készítettem elő neki, de mielőtt ki ment volna az ajtón visszafordult és megpuszilta arcom. Gondoskodó és odafigyelő cselekedet volt. Megdöbbentem! Nem számítottam erre! És kiment az ajtón....

                  Este ugyanúgy bebújtam a zöld takaró alá...

        Alig telt el egy nap, és csak Ő járt a fejemben. Nem értettem és talán még most sem értem, miért!? Éreztem illatát az úton, a szellőben, hangja fülemben csengett, arcát magam előtt láttam, és ha csak rágondoltam mosoly ült arcomra. Furcsa volt ez nekem, főleg, hogy úgy érzem, hiányzik!
                      

                         Még mindig nem tudtam eldönteni, hogy az a búcsú puszi volt-e a hibás, hogy hiányzik vagy pedig ennek így kell lennie, de várom, hogy újra lássam és halljam hangját!
          

2012. augusztus 14., kedd

Egy kis filmajánló

Az új lakásban, ahol lakom, a fiúk minden este ajánlanak valami filmet, amit meg is nézünk akkor este vagy elmarad estéről és megnézem egyedül másnap :)

A ma reggeli filmem ez volt:

                              Nyugodt lélekkel tudom ajánlani :)
                                                                          Kellemes nézelődést :)

2012. augusztus 8., szerda

Pontosan 22 éve

           Ma, pontosan 22 éve, 1990 augusztus 8.án egy szerdai fülledt nyári napon napvilágot láttam szülővárosomban Csíkszeredában.Hálát adok édesanyámnak, hogy világra hozott.
          Köszönöm!
      
 
          Ma születésnapomat távol otthonomtól, Temesváron ünneplem olyan személyek társaságaban akik minden nap megnevettetnek és fontosak nekem.

  

    
íme születésnapi tortám :)
 Kívánom mindenkinek, legyen ugyanolyan gyönyörű napja, mint nekem :)