Ceva ceea ce m-a lăsat fără cuvinte...

A început din glumă sau din orgoliu

Am ajuns să te iubesc, inima mi-a fost în doliu 

Am învăţat să trebuie să trec peste

Toată lumea, din când în când greşeşte

Iubesc orice defect la tine şi îmi lispeşte

Căldura ta lângă trupul meu sau peste.

Îmi lispeşte ca să ajung acasă, să mă simt ca în poveste
Nimeni nu te poate înlocui.

Lângă tine trăiesc, iubesc şi visez.

Pot fi sincer fără să mă întreb dacă greşesc

Te iubesc mai mult decât pe oricine

Nu îmi vine să cred cât ţin la tine.

Eşti unica femeie lângă care îmi visez întreaga viaţă,

Singura pentru care pot scrie şi pot lăsa să îmi curgă o lacrima pe faţă.

Da, în acest moment curge pe obrazul meu 

E dovadă că te vreau şi fără tine îmi e greu.

Poartă-mă în suflet mereu

Aşa cum fac şi eu.

Mesajul asta am primit aseară care m-a lăsat fără cuvinte... Pur şi simplu nu am ce să zic despre mesaj, numai despre persoana de la care am primit... Îl iubesc! Şi expresia "te iubesc" nu este de ajuns ca să exprim ceea ce simt pentru el! E ceva mai mult decât iubire!

Talán a búcsú puszi a hibás?

            Miért van az, mikor valakit kezdtél jobban megismerni vagy úgy érzed, kicsit közelebb kerültél hozzá, akkor hirtelen eltűnik az életedből, akár egy rövidebb vagy hosszab időre, de eltűnik. Nem tudsz róla semmit, nem hallasz felőle hírt és még akkor is, ha nem vagy biztos érzéseidben hiányzik és vissza várod. Na, így jártam én is!

       Egy gyönyörű hétvégén kezdődött, egy nagyon mozgalmas hosszú hét után. Szombat reggel volt, mikor a zöld takaró alól kidugtam orrom és megéreztem a lusta hétvége illatát. Nem akartam kimászni az ágyból, és így is cselekedtem. Kis lustálkodás után mosollyal folytatódott a napom, melyet könnyű varázzsal arcomra csalt. Hamar rájött egy kis fortélyra, így egész szombaton mosolyogtam. Elég volt ránéznem és máris mosolyra kandarodott szám. Varázslat volt részeről vagy megérzes, nem tudom! Lustálkodások sora után kérdések hada támadt, mely valamilyen módon nem zavart, így éredkes beszélgetések sora ütte fel fejét. A személyes és nem annyira személyes kérdések és válaszok után olyan érzésem volt, hogy valami van a levegőben. Egyszerűen pezsgett! Boldognak (ahogyan már rég nem)  éreztem és energiával feltöltődve éreztem magam! Azt mondhatnám, nem is hogy mondhatnám, hanem kimondottan tökéletes hétvégém volt!

                    Ezek az érzések egész addig tartottak, míg meg nem tudtam, Ő is eltűnik! Egy hétre! Nem sok ez a hét nap, nem a világ vége, úgyse fog hiányozni (gondoltam). Végig néztem, ahogyan összepakolta csomagjait, örömmel útra valót készítettem elő neki, de mielőtt ki ment volna az ajtón visszafordult és megpuszilta arcom. Gondoskodó és odafigyelő cselekedet volt. Megdöbbentem! Nem számítottam erre! És kiment az ajtón....

                  Este ugyanúgy bebújtam a zöld takaró alá...

        Alig telt el egy nap, és csak Ő járt a fejemben. Nem értettem és talán még most sem értem, miért!? Éreztem illatát az úton, a szellőben, hangja fülemben csengett, arcát magam előtt láttam, és ha csak rágondoltam mosoly ült arcomra. Furcsa volt ez nekem, főleg, hogy úgy érzem, hiányzik!

                      

                         Még mindig nem tudtam eldönteni, hogy az a búcsú puszi volt-e a hibás, hogy hiányzik vagy pedig ennek így kell lennie, de várom, hogy újra lássam és halljam hangját!

          

Egy kis filmajánló

Az új lakásban, ahol lakom, a fiúk minden este ajánlanak valami filmet, amit meg is nézünk akkor este vagy elmarad estéről és megnézem egyedül másnap :)

A ma reggeli filmem ez volt:

                              Nyugodt lélekkel tudom ajánlani :)
                                                                          Kellemes nézelődést :)

Pontosan 22 éve

           Ma, pontosan 22 éve, 1990 augusztus 8.án egy szerdai fülledt nyári napon napvilágot láttam szülővárosomban Csíkszeredában.Hálát adok édesanyámnak, hogy világra hozott.
          Köszönöm!
      
 
          Ma születésnapomat távol otthonomtól, Temesváron ünneplem olyan személyek társaságaban akik minden nap megnevettetnek és fontosak nekem.

  

 

 

 

 

íme születésnapi tortám :)

 Kívánom mindenkinek, legyen ugyanolyan gyönyörű napja, mint nekem :)


                 

Just a little gift

Pajzán kis álom

Rövidnek tűnt az éjszaka,

hisz érdekes álmom vala.

Pajzán álom rebbent szememre,

melybe egész testem belerezzent.

Meztelen testem a völgy ölén,

egy árnyék hajolt fölém.

Újja bőrömet érinti.

Vajon ezt megteheti?

Érintese csiklandoz,

lehelete illatos.

Arcát nem látom, 

hangját nem hallom.

Bőre puha és selymes,

ez a személy selytelmes.

Ismerős az illata,

vajon ez ő volna?

Bőre bőrömhöz simul,

arcom pirosra pirul.

Érzem szerelme hőlyét,

mostmár mindenem az övé.

Apró kis csókokat érzek testemen,

ezt akármikor felismerem.

Sejtettem, hogy ő az,

de igy tudom biztosan.

Testem kélyben úszik,

az ég alja már izzik.

Lassan kinyitom szemem,

Szerelem ül keblemen. 

Érzések

Csalódtam, de mégis sóvárgok.

Sóvárgok azért, mi nem lehet enyém,

Melynek izét egyszer éreztem,

De feledni nem tudom.

Egy iz, mely csodálatos vala,

Ha újra érezném az maga a csoda.

Sóvárgok az illatért,

Mely körbe vett egy éjjelen,

Azért a lágy érintésért,

Melyet feledni nem lehet.

Egy illat, mely hasonlithatatlan,

Várom, hogy újra szagolhassam.

Csalódásom enyhül

Sóvárgásom fellendül.

Lendülete hiába,

Ő már a másik utat járja.

Mégis ott a remény, hogy újra érzem,

Melyet egyszer elveszni véltem.