Mikor felvettem, még bele se tudtam szólni jóformán, a vonal másik felén izgatott hangon ugyanazt a kijelentést ismételgették : "Havazik!" Hirtelen, nem tudtam eldönteni, hogy szórakoznak velem vagy tényleg igaz, hisz már hetek óta csak arra gondolok , hogy milyen nagyon várom, hogy havazzon. Aztán kinéztem az ablakon és minden száraz és szürke volt, akárcsak bármelyik másik reggelen. Igaz, mintha talán sűrűbb lett volna a köd, mintha talán hűvösebb lett volna, de hónak nyoma se volt. Igy aztán nem hittem el, hogy havazik. Az illető váltig erősitette, hogy márpedig havazik, én meg azt hogy nem. Végül arra a döntésre jutottunk, hogy találkozunk a városban, de persze nekem abba az irányba kell mennem ahol ő lakik.
Fel is öltöztem rétegesen, hisz tegnap hideg volt, és mivel kell mennem egy adagot, nem akartam megfázni. Elindultam, de még mindig minden szürke és rideg volt. Ahogy haladtam előre az utcán mintha valami fehér foszlányok jelentek volna meg a járdan, igy felemeltem tekintetem és távolabbra néztem.
"Ó, te jóságos ég! Havazik!"
Igaza volt. De mégis olyan hihetetlen volt minden, a száraz szürke világot egy villamosvonal választotta el a fehérbe boritott számomra mesés világtól. Ugyanaz a város, és mégis mintha két külömböző világ lenne.
Átmentem a villamos sineken és úgy éreztem magam, mintha valami mesebeli világba csöppentem volna. Mindent vékony fehér hólepedő boritott, a levegő is másképp érződött, minden olyan gyönyörű volt, hogy egyszerűen nem jött, hogy elhidjem, ez tényleg igaz...
Igy az egész napom egy gyönyörű szép nappá változott, hisz úgy éreztem telyesült a kivánságom!
(Az egész országban , csak egyedül Temesváron esett a hó ma :) Olyan helyen élek, ahol ebben az évben én láttam az első havat akárhol is járok, hisz mikor otthon voltam, ott is láttam az első havat. :D )
