Érzések

Csalódtam, de mégis sóvárgok.

Sóvárgok azért, mi nem lehet enyém,

Melynek izét egyszer éreztem,

De feledni nem tudom.

Egy iz, mely csodálatos vala,

Ha újra érezném az maga a csoda.

Sóvárgok az illatért,

Mely körbe vett egy éjjelen,

Azért a lágy érintésért,

Melyet feledni nem lehet.

Egy illat, mely hasonlithatatlan,

Várom, hogy újra szagolhassam.

Csalódásom enyhül

Sóvárgásom fellendül.

Lendülete hiába,

Ő már a másik utat járja.

Mégis ott a remény, hogy újra érzem,

Melyet egyszer elveszni véltem.